Üzvözöljük Rimóc község honlapján! címer címer
   Kezdőlap
   Kapcsolat
   Térkép
   Galéria
   Facebook oldal
   YouTube csatorna
   Rimóci SE
Testvértelepüléseink bemutatkozása
Dlutow




Kalonda




Rimóc

A falu a XIII. század elején azé a Simon báné volt, aki a Gertrúd királyné elleni merényletben is részt vett. A bánt 1229-ben összes javaitól megfosztották, a település előbb a Szák, majd a Kacsics nemzetség birtokába került. A XIV. század elején birtokosai a Károly Róbert király hatalmát megdönteni akaró Csák Máté mellé pártoltak, így a király 1324-ben Széchenyi Tamás vajdának adományozta.

Valószínű, hogy a község már a XI. században templomos hely volt, hiszen a templom mellett feltárt honfoglalás kori sírokból Szent István pénzérméi is előkerültek. A plébánia első írásos említése a 1332-37. évi pápai tizedjegyzékből származik. Az árpád-kori templomot 1912-ben oldalhajókkal és sekrestyével bővítették, ekkor nyerte el mai formáját az épület. A település az elmúlt 20 év alatt óriási fejlődésen ment keresztül. A közművesítést az utcahálózat burkolati megújítása követte, illetve gyakorlatilag az összes közintézmény épülete újjáépült, vagy átalakult. Felépült a Sportcsarnok, mely méretében és funkciójában egyedülálló a térségben. Újonnan kialakított terek, emlékművek szépítik a falut – ezek közül a legfiatalabb a Szent Erzsébet-tér, mely 2010 októberében került felszentelésre.

A Rimócot körülölelő palóc táj szépsége sokakat rabul ejtett már. Bár aszfaltozott közút egyedül Szécsénnyel köti össze a falut, a környező települések földúton elérhetők. Hollókő irányába 7 km hosszú, aszfaltozott bicikliút is vezet, mely közvetlenül a történelmi Ófaluba viszi a kirándulókat.

A községben számos felújított, kontyolt nyeregtetős palóc ház teszi szebbé az utcaképet, és várja az érdeklődő látogatókat. A Falumúzeum a településen gyűjtött festett tányérokból, vetett ágyból, számos fényképből és régi használati tárgyból álló tárlata már évek óta várja az érdeklődőket. A Palóc Főkötők kiállítása 2011 nyarán nyitotta meg kapuit, a csaknem 20 palóc település 40 főkötőjét felvonultató gyűjteményével egyedülálló a maga nemében. A magángondozásban álló Babamúzeum, mely a helyi népviseletet életnagyságú babákon mutatja be, egy külön színfoltja a település látnivalóinak.

Napjainkban Rimóc egy folyamatosan fejlődő, de hagyományait tisztelő és ápoló település. A több mint 30 éve működő Rimóci Hagyományőrző Együttesnek, a már több mint 90 éves Rimóci Rezesbandának köszönhetően hírünket és viseletünket ismerik határon innen és túl egyaránt. A népszokások, hagyományok ápolására való igényt jól tükrözi a nemrég megjelent, „Ősszel érik babám…” – avagy mit dobolt a kisbíró Rimócon című kötet, mely az 1978-tól napjainkig elhangzott szüreti rímeket gyűjtötte össze.

A településen jelenleg 2 vendégház várja az ide látogatókat: igényes környezetben.


Rosice

Rosice törvényhatóság 20 km-re helyezkedik el Brünntől, a Cseh-morva dombság felvidéktől bájos dombos vidéken, a Boskovice völgyben, tengerszint felett 338 méteres magasságban. A Bobrava folyó keresztül halad a város déli részén, melyet erdők ölelnek körül. Ennek a 1,274 ha-s területnek csaknem 6000 lakosa van.

Rosice első írásos említése 1259-ből származik, amikor a terület rosicei Bohus és Hartmann birtoka volt. Amikor Rudolf császár 1278-ban itt táborozott, már erőd állt a hegy tetején, három oldaról várárokkal és meredélyekkel védve, azon a helyen, ahol mai a kastély áll. A 14. és a 15. század első felében Rosice a kiemelkedő Hecht család birtokában volt, mely jelentősen közreműködött a birtok fejlődésében és növekedésében. Hecht, a család neve után, lándzsát használt a címerében, mely a város szimbólumaként maradt fenn.

Több, nem kevésbé kiemelkedő tulajdonosa volt a birtoknak idősebb Jan Zerotin, akik a közeli Kralice városában nyomdát alapított, ahol a híres kralicei Biblia is készült, illetve a fia Karel fejezte be a vár újjáépítését. 1907. szeptember 20-án Ferenc József császár várossá léptette elő Rosicét. Kiemelkedő jelentősségű a város fejlődése szempontjából a feketeszén bányászat a Rosice-Oslavany szénmedencében. A 20. század kilenvenes éveiben fejeződött be Zbýšov-ban. Rosice városa a történelem során természetes központjává vált a régiónak. 2003-tól a törvényhatóság adminisztratív és törvényi hatásköre kiterjedt a környező 23 szomszéd törvényhatóság fölé is.

Rosice és környéke bájos látnivalót kínál gyalogos vagy kerékpáros túrázásokhoz. Dél felé az Obora-erdő terül el, Tetčice felé a Bobrava Nemzeti Park fekszik. A Bobrava folyón felfelé haladva érhetjük el a Mariánské és a Chroustovské völgyeket, a Vilém Mrštík által írt Májusi Tündérmese világát, illetve erre található a Podkomorské erdő, a közeli Ostrovačice fölött.

Rosice legnagyobb látványossága a minden évben számos látogatót vonzó, gazdag kulturális tradíciót és számos történelmi mozzanatot felvonultató Rosice Kastély, a Szentháromság Kápolnával és a Szégyen Oszlopaival. A legismertebb történelmi fesztivál a „Lovagi vágta a hölgyek szívéért“ elnevezésű rendezvény, mely augusztusban összekapcsolódik a tanév végével. Lovagok százai fegyverzetben és történelmi öltözetű kíséretük vesz részt rendszerint az eseményen. A lovagi vágtát és a tornát a hölgyek kegyeiért, egy felvonulás és parádé előzi meg, át a városon, a történelmi piacon, ahol korhű zenei rendezvények és számos kísérőrendezvény (beleértve a színházi előadásokat is) található.


Strenci

A Strenči Törvényhatóságot 2009-ben alapították, a lettországi adminisztratív és országos reformot követően, 4 korábbi kerület összekapcsolásából: Strenči városa lett a törvényhatóság adminisztratív központja, hozzá csatlakozott Seda városa, illetve Jērcēni és Plāņi vidéki törvényhatóságok.

Strenči városa Lettország észak-keleti részén helyezkedik el, mintegy 375 km2-es területen a Vidzeme régióban. A teljes lélekszám 2014 szeptemberében 3793 fő volt.

Strenči városa a törvényhatóság adminisztratív központja. A Gauja folyó partján fekszik, mely az egyetlen olyan folyó Lettországban, amely az országban ered és végződik is. Strenčiben történelmi hagyománya van a farönkök úsztatásának a folyón, mely napjainkban ismét nagy népszerűségnek örvend. Az elmúlt 15 évben május harmadik vasárnapján került megrendezésre az éves Gaujai Tutajosok Fesztiválja. 2011-től Strenči hivatalosan is „Európa Nemzetközi Fatönkúsztató Városa” más európai városokkal együtt. A faúsztatás tudományának megőrzésének célja az egyik ok, amiért évente nyílik egy olyan fiataloknak szóló iskola, akik az iránt érdeklődnek, hogyan juthatnak olyan képességekhez, mint például a rönktutaj készítése és úsztatása. Ilyenkor kipróbálhatják, hogy milyen a tutajosok élete, és milyen messze tudnak leúsztatni a folyón.

Nagy élményt jelenthet, és a szovjet idők hangulatának átélését, amikor az ide látogató Seda város központjában, vagy a környező utcákban sétál, melyeket a sztálinizmus sárga építészeti stílusában terveztek és építettek meg. Természetes rezervátum a Seda-láp, melyet Lettország leghosszabb keskeny nyomtávú vasútja keresztez, és az egyik legnagyobb láp az országban, mely madártanilag védett terület – több mint 100 különféle faj egyedei fészkelnek a térségben. Jērcēni területén áll a második legnagyobb tölgyfa. A Kaņepju tölgyfa több mint 800 éves és csaknem 9,4 m az átmérője. Kiemelkedik a kulturális örökségek sorából a Jērcēnmuiža uradalom, a 19. századi neoklasszicizmus komplex példája – érdekes históriákkal, történetekkel.

A törvényhatóság egyik újdonsága az imaház Jaunklidzis falujában, Plāņi körzetében. 2010-ben nyílt meg, építészetileg a 18. század lett népi építészeti stílusában készült.

A helyiek és az ide látogatók is értékelik a helyi tradíciókat és cselekvőn részt vesznek az egyes események megrendezésében, a kulturális központban. Néptánccsoport, kórus, költői színház – mind-mind kiveszi a részét a törvényhatóság kulturális életéből. Különböző civil szervezetek működnek.

Strenči éves fesztiválja az augusztus első szombatján minden embert összehoz az ünneplésre, élvezetes kulturális programjával és érdekes eseményeivel.

A törvényhatóság kiemelt területe az Észak-Vidzeme-i Bioszféra Rezervátum és a Zimenelgauja védett területe.


Szék - Sic

Szék község Romániában, Kolozs megyében helyezkedik el, annak észak-keleti részén. A község teljes területe 5637 hektár. Kolozsvár-megye székhelytől 60 km távolságra található és 15 km választja el a legközelebbi várostól, Szamosújvártól.

A község nagyon fejlett volt gazdaságilag, amikor még léteztek és működtek a sóbányák, mivelhogy ásványi sóban gazdag talajjal rendelkezik. De akkoriban Szék nem egy község, hanem egy jól fejlődő város volt. A legnagyobb csapást az 1717-es tatárjárás mérte, amikor augusztus 24-én a tatárok berontottak Székre meggyilkolva a község legnagyobb részét. Nagy kegyetlenséggel törtek be a templomba is ahol az imádkozó embereket sem kímélték. Ebből az okból Szent Bertalan napja gyásznapja a községünknek. Nem sokkal később a pestis járvány is felütötte fejét, amely ugyancsak pusztítás nyomait hagyta. Ennek következtében székelyeket, magyar nemeseket és más településű embereket hoztak a város betelepítéséhez.

Jelenleg a község célja Szék felvirágoztatása és modernizálása. Hagyományőrző vásárok, bálok és összejövetelek is Szék hírnevét szolgálják. Többek között megemlítendő az Őszi Vásár néven szereplő Falunapok.

A község népviselete különleges és egyedi darabokból tevődik össze. Az életkornak megfelelően az idősebbek sötét színű népviseletben járnak, a fiataloknál pedig a vörös dominál. A hagyományos viseletben dominál a vörös, fehér és fekete szín, mely a sok szenvedést, vért, fájdalmat, gyászt, de ugyanakkor a lakosok tisztaságát is szimbolizálja, az 1717-es tatárjárás következtében. Napjainkban már inkább csak az idősek viselik a hagyományos népviseletet nap, mint nap, a fiatalok csak vasárnaponként, a templomba hordják. A község látványosságának régi, értékes templomai, tájházai, a védett tavak és a sóvirág számít. Büszkeségünk a Természetes Nádrezervátumunk, mely egy a Duna deltához hasonló terület, viszont sok állatkának és madárfélének ad menedéket. A nádrezervátum 7 ha nagyságban terül el és védettnek számít a dús nád és a ritka madárfajok miatt.

Turisztikai látványosságaink: a fatemplom “Sf. Arhangheli Mihail si Gavriil”, melyet 1731-ben építették és jelenleg a történelmi műemlékek között szerepel; a református templom (XIII század) a legfontosabb történelmi műemlék a községben, melyet elkezdtek építeni 1241-ben, gótikus szerkezete 3 különböző részből tevődik össze; a ferences kolostor temploma; a fatemplom “Sf. Ioan Gura de Aur” (1707); a már említett Nádrezervátum, illetve a Csukás-tó, melyet a Natura 2000 Program véd. A legmélyebb természetes édes vizű tó Erdélyben, melynek mélysége 10-18 méter között van.

Községünkben több panziót működtetnek, melyek nagy szeretettel várják a vendégeket, akik kíváncsiak a községünkre, hagyományainkra, műemlékeinkre és mindenre, ami minket körül vesz.


Vörösmart - Zmajevac

Vörösmart a Drávaszög északkeleti részén található, néhány km-re a Dunától. A Hercegszöllősi járáshoz tartozik.

Az eddig feltárt régészeti leletek alapján elhagyott római erődjében hun őrállomás lehetett. A XVI. században a falu a Drávaszög legjelentősebb és legforgalmasabb helységei közé tartozott, városként tartották nyilván. Buda eleste után a törökök zaklatása elől kénytelen volt elmenekülni a lakosság, annál is inkább, mivel két tűz közé került: a török és az őt üldöző szövetséges hadsereg közötti térségben alig mutatkozott esély a túlélésre. A török legyőzése után 1719 táján nagyobb telepítés kezdődött: német katolikusok, majd később magyar katolikusok érkeztek a faluba. A XIX. sz. elején magyar faluként tartották számon. Jelentős szőlőtermesztés folyt, amely szerepe máig sem csökkent. Fejlődésében jelentős erő volt, hogy V. Ferdinánd király 1841-ben várossá nyilvánította, melynek idővel nem csak malomipara, de gyümölcstermesztése is jelentőssé vált. Várossá emelésétől kezdve tovább duzzadt lakosságának száma, s egészen 1961-ig sohasem csökkent kétezer alá, 2001-ben azonban csak 974-en voltak.

A XVI. században a település iskoláját már a legjobbak között emlegetik. Gimnáziumnak számított, színvonala elérte a kecskeméti, a kőrösi és a pécsi tanodákét. Ma nyolcosztályos központi általános iskola működik itt, hozzá Csúza, Sepse és Újbezdán iskolái tartoznak.

Kedvező földrajzi fekvése és a lakosság jómódja, jó teret kínált a vallási élethez is. 1304-ben határában pálos kolostort alapítottak. A XVI. századtól a katolikus vallás mellett a terjedő reformációnak fontos gócpontja. A török hódoltság után egy emberöltőnek kellett eltelnie, amíg újraalakultak a plébániák, elkezdődtek az istentiszteleti helyek felújításai vagy újraépítései. A nehéz helyzetet a ferencesek önfeláldozó működése enyhítette. Új plébániatemplomukat 1752-ben kezdték el. Ez az a plébániatemplom, amelyik a Katolikus-szurdok legelején ma is áll. Vörösmart a XVIII. századig nagy terjedelmű plébánia volt, 1780-ban azonban elvált tőle Kiskőszeg, 1789-ben Bodolya és Csibogát, 1848-ban Hercegszőlős is leszakadt, csak Csúza maradt meg fíliaként.

A település a baranyai reformátusok életében is fontos szerepet játszott: az egyházkerület püspöki székhelye volt. A ma is álló templomot 1699-ban építették fel. A mai plébániatemplom 1752-ben készült el. A XIX. századi népszámlálásokból már látható, hogy a lakosság vallási megoszlásában a katolikusok kerültek többségbe, s ez a helyzet máig sem változott.

A legnevezetesebb egyéniség, aki a településen született, Vörösmarti Mihály. Református prédikátor volt, majd áttért a katolikus hitre. Nevét irodalmi munkája, a Megtérése históriája őrzi, amelyben a magyar olvasót először ajándékozta meg az önmarcangoló lélek félelmetes tájainak lefestésével. Műfajteremtésben, a megtérés-históriában vannak múlhatatlan érdemei, ugyanakkor a magyar barokk próza alapjainak elhelyezésénél is fontos mester. A település neves krónikása Fábián Zoltán református lelkész. Újkori kiemelkedő egyénisége volt Vörösmartnak Baranyai Júlia, aki a Drávaszög művelődéstörténetének első kimagasló feldolgozója.

A település ma a Borutakról híres, a pincesorok pincéit a Báni-hegy déli oldalába ásták. A szőlők rögtön fölöttük húzódnak, biztosítva a minőségi feltételeket a messze földön híres baranyai borok termeléséhez. Az utóbbi években, a specifikus „borutcákban”, kiváló minőségű gasztronómiai kínálatok is szerepelnek. Jelenleg a faluban 970 lélek él, amelynek a legnagyobb része magyarnak vallja magát.

Rimóc Község Önkormányzata. Minden jog fenntartva.